A minap gondolkodtam el azon, hogy Csokikutyával már lassan 5 hónapja élek együtt. Ez hosszabb, mint életem 2. legtartósabb párkapcsolata, úgyhogy nagy idő :) ezalatt pedig, akárcsak az emberi kapcsolatokban nálunk is kialakultak rituálék.
Reggelenként, felugrik két lábbal az ágyamra (elég, ha a kanapé az övé, az ágyamat nem adom:) ) és nyüszít, hogy ő már felébredt és kezdjük el a napot. Kicsit megpaskolom félálomban a fejét, hogy persze-persze, aztán befordulok és alszom tovább. Erre ő befekszik az ágyam alá és alszik ő is kb. délig. Úgyhogy szerencsére nem olyan koránkelő fajta. Sőt egyszer, mikor éjszakába, sőt hajnalba nyúlóan írtam és reggel korán kellett kelnem 4 óra alvás után fel sem tudtam ébreszteni, hogy levigyem sétálni. Így volt ez, mikor rendes időben lefeküdtem, de hajnali fél7kor kellett felkelnem. A kutyát nem hatotta meg sem a póráz sem a macskaüldözési lehetőség; úgy kellett kirángatnom az ajtón :)
A sétáltatásról jut eszembe egy másik cuki szokása. Bár a barátnőm - akinél néha vendégeskedik, mikor nem érek rá - agybajt kap tőle, de engem nem zavar, hogy egyik kommunikációs eszköze a nyalás. Na, nem képletesen. Ha akar valamit jön és először a lábamhoz nyomkodja az orrát, aztán nyalogatja a lábam. Persze, ez kicsit gusztustalan, így általában ezzel a módszerrel eléri a célját, mert bármit is csinálok a gépnél, inkább elkezdek vele játszani vagy leviszem sétálni. Az viszont egyenesen übercuki, mikor ráakasztom a pórázát és megnyalja a kezem. Olyan köszönetképpen :)
Séta közben, ha nincs kedve kutyákkal találkozni, úgy tesz, mintha meg sem látná a szembejövő kutyát csak teljesen spontán ő inkább a következő sarkon lefordulna. Ha pedig nincs menekvés, akkor egyszerűen nem veszi észre a szembe jövőt, de még akkor sem, ha már mellette van, vagy ugatja, vagy nyüszít vagy bármi. Amiről nem vesz tudomást, az nincs és kész :)
A sétán kívüli időszakokat vagy játékkal tölti, amit a szomszéd nagyon szerethet, vagy alszik. A játékai: egy IKEAs párna, amit olyan jó széttépni darabokra, valamint egy rongy és egy félliteres kólás üveg. Valami miatt a pet palackok iránt mérhetetlen vonzalmat érez és órákon keresztül el tudja rugdosni, harapdálni, visszahozni őket. Eldobni még nem tudja, az az én részem a játékban :)
Ha meg nem játszik, mint a legtöbb szobakutya, alszik. Eleinte úgy tudott csak aludni, ha valamije hozzám ért. Általában ez a hátsó lába volt. A legviccesebb alvási póz, amikor a hátán fekszik és mind a négy lábát a plafon felé mereszti. Olyankor nagyon vicces. És olyankor szokott horkolni is, háton fekve :) Na nem nagyon, csak úgy szolidan, néha azért beletéve egy-két horkantást. De nem ez az egyetlen "férfi" szokása. Kaja után pl. odajön megköszönni a kaját, hozzám nyomkodja az orrát és büfög egy szép nagyot :) De szerencsére a másik irányból nem ereget kis galambokat, ami viszont elég sok kutyára jellemző. Úgyhogy alapvetően jól nevelt úri kutya :)
És hogy hiányozni fog-e az orrnyomkodás és a tacskóhorkolás? Biztosan fog. De a végleges boldog-gazdival is biztosan kialakítanak rituálékat, csak előbb egymásra kell találniuk...
