Parkettpara, örömpisi és összecsiszolódás

Ez biztosan leány mivoltomból adódik, hogy összehasonlítom a jelenlegit a régivel. Nem csupán pasiknál, hanem tappancsosoknál is. Szóval Csoki és Jonatán közös tulajdonsága, hogy mindketten imádni valóak. Erről jut eszembe, hogy még a hónapban tervben van Csokikutya meglátogatása, bár a telefonos hírek alapján boldogan éli a művészkutyák egyáltalán nem unalmas életét a Mátra lábánál:)
Az épített környezethez való hozzáállásuk is hasonló, tekintve, hogy a lépcsőházat egyikük sem zárta a szívébe. Fajtájukból adódóan úgyis szó szerint ölebek a lépcsőzésnél (bár mondjuk a 4.ről le és fel nem olyan boldog dolog, de legalább megvan a napi sport :)), úgyhogy nem is nagyon erőltetem, hogy magától felcaplasson. A lakás viszont már más eset. Csokikutya a lakásban elemében volt, egyből elfoglalta a kanapét, megjelölte a padlót és ez lett az ő nagy kutyaháza:) Ezzel szemben Jonatán körbenézett az előszobában, konyhában, csóvált, örült, de amikor a szobához ért, hoppá. Lecövekelt a küszöbnél és csak a nyakacskáját nyújtogatta mint egy cuki vízszintes nyakú zsiráf (remélem mindenki fejében ugyanaz a kép jelent meg, mint az enyémben :) ). Hívtam kedves szóval, csalogattam kajával, semmi. Majd nagy nehezen simogatással és jutalomszárazkajafalatkákkal sikerült becsalnom a szoba közepére, de megint megtorpant. Úgyhogy úgy döntöttem kivárom, amíg be szeretne jönni, addig pedig manuálisan (értsd. megfogom és becipelem :) )jut el a fotelig minden este, mert éjjel túl hideg van a konyhában. De a fotelt imádja, most is éppen cukin alszik benne. Ja, és Csokkerrel ellentétben nem horkol és nem járkál éjszaka. Persze azért sem, mert a fotelből sem mer kijönni a parkettra. Ez bizony akut parkettpara, azt hiszem. Nah, majd kigyógyul belőle.
Csokival az elején nagy gondot jelentett a szobatisztaság tökéletesítése. Jonatán ezzel szemben tökéletes bokoraljába pisilő, annyira, hogy még a járdára sem tolja, hanem szépen, a homokos részre. Viszont nála meg jelentkezett az örömpisi. Amikor hazaérek és megörül, akkor a hólyag kiürül. Ami nem annyira vicces dolog, főleg, ha a szőnyegen áll éppen. Úgyhogy Réka tanácsára hazaérkezés után lesz egy 5 perces átállási idő, amíg úgy teszek, mintha észre se venném, hogy örül és így majd elmarad az örömpisi. azért remélem még az öröm megmarad :) Ez nekem is ugyanolyan nehéz lesz, hiszen ki ne vakargatná meg egyből a kedvenc sparheltlábúját, amikor hazaér?!
Szóval tökéletes az összhang. Kicsit féltem, hogy mi lesz, ha ellentétben Csokival, ő minden reggel 6kor ébreszt majd, hogy walkingtime van, de nem. Addig alszik, mint én, sőőt :)
Úgyhogy ismét nem tudtam meg pontosan mi is az a tacskótermészet. Vagy legalábbis egyelőre nem :)

Beköltözés

Megérkezett :) Nem Orosházáról, hanem Tárnokról és nem kutyalány, hanem kutyafiú. De szigorúan szálkásszőrűűűűűű tacskó :)
Bővebben majd holnap beszámolok, mert egyelőre sokat akarom simogatni és ez gépelés közben kissé nehézkes. Meg a fogfájásommal is hadakozom, de az sokkal jobb így, hogy a fotelben ott kuporog egy kis tappancsos, név szerint, Jonatán. Mert igen, újra dachshund in the house!!!!

Új tanév :)

Úgy tűnik nemsokára megérkezik a kutykolesz 2. lakója. Természetesen egy tacskó, vagy legalábbis tacskó ősökkel bíró tappancsos. Egyelőre annyit tudok róla, hogy orosházi kutyalány, bár annak idején Csoki is Tündiként indult, úgyhogy biztosat csak majd akkor tudok, ha itt kuporog a fotelben mellettem:)