Ez biztosan leány mivoltomból adódik, hogy összehasonlítom a jelenlegit a régivel. Nem csupán pasiknál, hanem tappancsosoknál is. Szóval Csoki és Jonatán közös tulajdonsága, hogy mindketten imádni valóak. Erről jut eszembe, hogy még a hónapban tervben van Csokikutya meglátogatása, bár a telefonos hírek alapján boldogan éli a művészkutyák egyáltalán nem unalmas életét a Mátra lábánál:)
Az épített környezethez való hozzáállásuk is hasonló, tekintve, hogy a lépcsőházat egyikük sem zárta a szívébe. Fajtájukból adódóan úgyis szó szerint ölebek a lépcsőzésnél (bár mondjuk a 4.ről le és fel nem olyan boldog dolog, de legalább megvan a napi sport :)), úgyhogy nem is nagyon erőltetem, hogy magától felcaplasson. A lakás viszont már más eset. Csokikutya a lakásban elemében volt, egyből elfoglalta a kanapét, megjelölte a padlót és ez lett az ő nagy kutyaháza:) Ezzel szemben Jonatán körbenézett az előszobában, konyhában, csóvált, örült, de amikor a szobához ért, hoppá. Lecövekelt a küszöbnél és csak a nyakacskáját nyújtogatta mint egy cuki vízszintes nyakú zsiráf (remélem mindenki fejében ugyanaz a kép jelent meg, mint az enyémben :) ). Hívtam kedves szóval, csalogattam kajával, semmi. Majd nagy nehezen simogatással és jutalomszárazkajafalatkákkal sikerült becsalnom a szoba közepére, de megint megtorpant. Úgyhogy úgy döntöttem kivárom, amíg be szeretne jönni, addig pedig manuálisan (értsd. megfogom és becipelem :) )jut el a fotelig minden este, mert éjjel túl hideg van a konyhában. De a fotelt imádja, most is éppen cukin alszik benne. Ja, és Csokkerrel ellentétben nem horkol és nem járkál éjszaka. Persze azért sem, mert a fotelből sem mer kijönni a parkettra. Ez bizony akut parkettpara, azt hiszem. Nah, majd kigyógyul belőle.
Csokival az elején nagy gondot jelentett a szobatisztaság tökéletesítése. Jonatán ezzel szemben tökéletes bokoraljába pisilő, annyira, hogy még a járdára sem tolja, hanem szépen, a homokos részre. Viszont nála meg jelentkezett az örömpisi. Amikor hazaérek és megörül, akkor a hólyag kiürül. Ami nem annyira vicces dolog, főleg, ha a szőnyegen áll éppen. Úgyhogy Réka tanácsára hazaérkezés után lesz egy 5 perces átállási idő, amíg úgy teszek, mintha észre se venném, hogy örül és így majd elmarad az örömpisi. azért remélem még az öröm megmarad :) Ez nekem is ugyanolyan nehéz lesz, hiszen ki ne vakargatná meg egyből a kedvenc sparheltlábúját, amikor hazaér?!
Szóval tökéletes az összhang. Kicsit féltem, hogy mi lesz, ha ellentétben Csokival, ő minden reggel 6kor ébreszt majd, hogy walkingtime van, de nem. Addig alszik, mint én, sőőt :)
Úgyhogy ismét nem tudtam meg pontosan mi is az a tacskótermészet. Vagy legalábbis egyelőre nem :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése