2011. március 6., vasárnap

1. nap a Gyarmatstreeti kutykoleszben

A kezdetek nem mentek zökkenőmentesen. Először is úgy volt, hogy Tündi érkezik hozzám, aki egy rövid szőrű, zsemleszínű tacskólány. Szombaton ébresztett az alapítvány munkatársa, hogy 4 körül akkor hozzák. Kipattantam az ágyból és a lakást kutyaparadicsommá változtattam. Vagyis inkább olyanná, hogy sem a cuccokban, sem magában ne tudjon kárt tenni az eb. Az Animal Planet különböző kutyasorozataiból magamba szívott tudást előhívtam és mindent székre pakoltam. A sálaimnak otthont adó papírdobozt, a műteremből éppen most nappalivá alakult, de még mindennel tele levő szobában a vásznakat, festékeket, kereteket asztalokra és székekre pakoltam. A fürdőszobában a nyitott tárolót, ami tele van kemikáliával feltettem a mosógépre, ott nem fogja elérni. Mikor a barátnőmet megkérdeztem, aki gyakorlott kutyatartó, hogy a hosszabbítókat is felrakjam-e, mert beledughatja a kis nóziját és megcsapja az áram, akkor már éreztem, hogy kicsit túllihegtem a témát. Azért még felporszívóztam, felmostam, nehogy a mindenhova beszagoló kis orrba belefussanak a pororoszlánok. Aztán 4 körül csöngött a telefon, hogy Tündikutya elkezdett tüzelni...De ha gondolom holnap jön egy szálkás szőrű kan Szolnokról. Hát gondoltam, ha így lett, akkor nem kötöm én az ebet a karóhoz (stílszerűen szólva), hanem elfogadom, hogy Tündikutya visszavonta a jelentkezési lapját és más adta be helyette a koleszhelyre.
Úgyhogy ma délután megérkezett Csoki Simon, akinek ugye a neve még képlékeny, és beköltözött a kis kutyatányérkájával, kutyapárnájával és pokrócával. Meglepően aranyosak és bőkezűek az alapítvány munkatársai. Úgyhogy a menza el van látva rendesen koszttal. A kvártélyt meg azzal alakította ki az eb, hogy amint belépett a nappali közepére eresztett csak pár cseppet. Gondoltam, hogy ez azt jelenti, hogy itthon érzi magát. Aztán a 4. ilyen után kicsit leszidtam, amire hozzám bújt, úgyhogy tudtam, hogy el vagyok veszve. 10 másodpercig nem simogattam meg, de utána szent volt a béke. Hihetetlen ragaszkodó és nagyon követeli a figyelmet. Ez nem tudom, hogy csak az elején van-e így, amíg meg nem győzöm róla, hogy itt biztonságban van, vagy végig ilyen lesz. Mert akkor szépen lassan megtanítom neki, hogy nem csak ő van a világon. dolgoztam a gépen és ő mellém ugrott a kanapéra, ahova már le is tettem a kutyaplédjét és nyüszögött, hogy foglalkozzak vele, ne csak a gépet verjem. Úgyhogy, labda híján egy IKEA-s fonott kosárka tetejével kezdtünk el gurigázni, amit vissza is hozott. Alapvetően jól nevelt és jó szándékú állatka, a tacskómakacsság tüneteit még nem mutatja. Az általam kedvelt ruhacibálásra egyelőre még nem tudtam rávenni.
Csak még meg kell szokja új környezetét. Mivel Szolnokról érkezett, kapott oltásokat a dokibácsinál és utána jött ide, elég sűrű napja volt. Úgyhogy be is aludt a kanapén mellettem, csakhogy egyszer arra ébredt, hogy lecsúszott róla. Nagyon édes volt. Koppant a hátsó lába és nagyon meglepődött. Megnyugtattam, hogy csak lecsúszott, másszon vissza, de lehetőleg keresztbe feküdjön, ne hosszába. Úgyhogy ezt is tette és el is aludt.
Még az érkezés körülményeiből azt kihagytam, hogy mint a vidéki kutyák általában, és most elnézést a vidéki lakótelepi ebektől, nagyon megijedt a lépcsőháztól. Kb a 4. lépcsőfok után azt gondolta, hogy eddig és nem tovább. Na gondoltam, akkor itt nem segít más, csak mint a férfiaknál. Ha el akarunk érni valamit vagy kaja vagy szeretet. Mivel nem főzök olyan jól, most is inkább a szeretet alkalmaztam. Simi, biztatás és be is indult. Néha még megállt, de egy kis további simi után mehettünk tovább. A nehezítés csak az volt, hogy nálam volt az összes cucca, úgyhogy egy nem tudtam rendesen tartani a cuccát, simizni és fogni a pórázát. De mivel elég biztonságos környéken lakunk a cuccát otthagytam és mikor nekiindult, visszamentünk egy emelet érte. A lakásban már elemében volt:)
Azóta lementünk boltba és a második körül megint simire volt szükség a továbbhaladáshoz. De sikeresen felértünk. A kutyák amúgy tényleg nem tudják megkülönböztetni az emeleteket. Az alsó szomszédnál mindenképp meg akart állni...Persze én is gyakran gondolok arra, hogy a 4. emeleti kilátás nem mindig kárpótol a megmászott lépcsőkért...Úgy látom ő is földszinti koleszszobát szeretett volna:)
A boltba viszont átéltem, amit egy kezdő anyuka, csak kicsiben. Nem lehetett bevinni és ki kellett kötnöm. Elmondtam neki, hogy mindjárt jövök, de kb. percenként rohantam ki a kisboltból, hogy biztos elvitték, elszabadult és elütötte egy autó és mindenfélét vizionáltam, mint a Képzelt riportban Eszter férje:
Meg akarom találni Esztert, mielőtt megfázik,
tüdőgyulladást kap, éhen hal, valaki leüti, vízbe
fullad, elgázolják, erőszakot követnek el rajta,
mielőtt szájába nyomják az első marihuánacigarettát,
vagy májgyulladást kap egy sterizilálatlan fecskendőtől.
Mondjuk ezek reális félelmek a műben...A lényeg, hogy szerencsére a kisboltban ismernek annyira, hogy nem néztek teljesen hülyének, hogy percenként kirohantam és mondtam is, hogy hát a kutyusom és annyira félek, hogy traumatizálom egyből az első napon. És persze az előttem álló kártyával fizetett. De én letettem a cuccokat a pultra és rohantam kifele, aztán vissza, fizetés és sűrű elnézéskérés kutymorgótól, hogy 5ször 1 percre magára hagytam. Asszem még ebbe is bele kell jönnünk mindkettőnknek.
Egyébként egyáltalán nem ugat, ami jó, mert az alsó szomszéddal nem vagyunk túl jóban és nem szeretném, ha ránk szabadítaná a közös képviseletet, bár kutyát tartani nem tilos.
Most még elmegyünk egyet sétálni, hogy éjjel ne legyen baleset, aztán evés, mert Kata barátnőm azt mondta, hogy ő is egy tapasztalt kutyabirtokostól kapta tanácsként, hogy kaja után nem jó levinni az ebet, mert bélcsavarodást kap. Ha esetleg ezt egyszer olvassa egy állatorvos, alátámaszthatná vagy megcáfolhatná. Mindenesetre csak séta után lesz kaja. Az embernek sem tesz jót zabálás után lecaflatni 4 emeletet. Kíváncsi vagyok, hogy átalussza-e az éjszakát, úgy, hogy nem vagyok mellette. Mert ágyba felmászkálás nem lesz. Azzal szerintem rontanám az örökbefogadási esélyeit is.
Amúgy a kutyákkal jól elvan, bár kicsit félős, de egy bújós kutya minden gazdit le tud venni a lábáról. A macskákat viszont kergeti rendesen:)
Hát ennyit a kolesz első napjáról. Remélem jó lesz az első éjszakája is. Emlékszem, amikor 14 évesen felkerültem vidékről Budapestre, a belvárosi koleszágyamban azt hittem, hogy odakint a szél fúj ennyire. aztán rájöttem, hogy ez Ferenciek terének autóforgalma:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése