Az első találkozás varázsát ki is hagytam az 1. napi bejegyzésből, pedig tanulságos volt.
Ugyan nem volt sok időm, hogy elképzeljem milyen lesz az első találkozás a szálkás szőrű ebemmel, de mivel elég jó a fantáziám azért el-el álmodoztam. Ugyan nem fut majd felém, mint Lassie, mikor hazatért, de minimum megszagolgatja a kezemet és megérzi, hogy jó fej vagyok és már mászik is a térdemre. E helyett Csoki igen visszafogott volt, mondjuk nem csodálom, egy Szolnok-Budapest állatorvos kör után én is ilyen visszafogott lettem volna, sőt...Viszont egy szó nélkül eljött velem, mikor az alapítvány segítője odaadta a pórázát és a cuccokat. Még egy rövid fényképezés, aminél nem volt túl segítőkész és már indulhattam is első utamra kis védencemmel. Arra viszont nem számítottam, hogy kellene vinnem magammal kakizacsit, mikor elindulok lefele átvenni Csokikutyát és a dolgait. Merthogy Csokikutya kb 20 méter után könnyített magán, mégpedig a nagyobbik félét csinálta. Ezzel nem is volt gond, csak hát ugye zacsi sehol. Úgyhogy maradt a több darab többrétegű papírzsepi és az alatt a pár száz méter alatt, míg találtam egy kukát, megszokhattam a szagot, amit szerencsére azóta sem érzek a lakásban:)Úgyhogy a következő koleszlakóhoz már zacsival érkezek az első találkozásra is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése