2011. március 6., vasárnap

Első mindig a névválasztás megideologizálása

Az ideológia nagyon egyszerű. Szerettem volna egy kutyát. De mivel felnőtt kislány vagyok rájöttem, hogy egy kutyát sok évre vállal be az ember, és sajnos a teknőseimet is 1 év után tovább kellett adni, mert megunta a gyerek. Persze azóta 20 év alatt sokat értem, de azért nem árt az óvatosság:)Ezt a Jóisten is tudta, mert mikor egy alapítványnál érdeklődtem egy kutyus iránt, annak már volt gazdajelöltje, így nem lehetett az enyém. Viszont felajánlották, hogy ideiglenes örökbefogadó lehetnék. Ez azt jelenti, hogy pár hónapig, amíg a gyepmesteri telepről végleges gazdihoz kerül az eb, addig nálam lakhat. Akár egy kolesz az álti és az élet között:)Kicsit vigyázni kell rá, figyelni, nevelni és majd elengedni, mikor megtalálta végleges gazdiját. Jellemfejlesztési lecke lesz megtanulni elengedni dolgokat. És biztos vagyok benne, hogy még nagyon sok dolgot fogok megtanulni, mert még csak ma érkezett Csoki Simon, akinek a végleges nevét majd az alapítvány munkatársa találja ki, és már ma is sokat tanultam tőle, róla.
Úgyhogy kezdődik a komoly kollégiumi élet. Munkanélküli pedagógusként csináltam magamnak egy nevelőtanári állást:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése